Band of Gypsys Reincarnation
A Band of Gypsys Reincarnation zenekart 2007-ben alapítottam meg Magyarország vezető jazz-zenészeivel. A zenekar hangzásában szerettem volna hidat létesíteni Jimi Hendrix zenei világa,és a magyar romák által játszott jazz és tradicionális cigányzene között. A zenekar tagok választásakor a különböző generációkat is szerettem volna összehozni. A dobos Köszegi Imre, a magyar jazzélet egyik első számú legendája.
A bőgőn a fiatal generáció egyik legjelentősebb muzsikusa Oláh Péter játszik. A zenekarban a magyar cigányzenei hangzásvilág legmarkánsabb képviselője a cimbalmos Lukács Miklós, aki otthonosan mozog a jazz és a kortárszene világában is. Állandó szólistánk az érzékeny jazz-trombitálás igazi bajnoka Fekete István. A Cd-n közreműködő vendégzenészek is más-más zenei világgal színesítik a zenekar hangzását. A lemezen hallható a világ egyik elsőszámú jazztrombitása Randy Brecker, Magyarország egyik legnagyobb gitáros legendája Tátrai Tibor, és egy olyan zenészlegenda, aki sajnos már nincs közöttünk Orszáczky Jackie. A vele készült felvétel alapja 2004-ben az Urban Noises zenekarommal tarttott lemezbemutató koncerten készült. Ehhez a felvételhez játszottunk hozzá a Band of Gypsys Reincarnation-nel, ezzel létrehozva még egy közös muzsikálást.
Lemezkritikák
All about jazz James Marshall Hendrix hatása messze ér még ma is, jóval 1970. szeptember 18-án, 27 évesen bekövetkezett halála után. Az évek során számtalan lemezzel adóztak az ikonszerű gitárosnak, köztük Nguyen Le, a merész francia-vietnami gitáros a "Purple: Celebrating Jimi Hendrix"-szel.
A Hendrix halálának tavalyi, 40. évfordulójára beharangozott "West Coast Seattle Boy" antológia (Sony) és a "Valleys of Neptune"-on megjelent anyag (Legacy Recordings) után még egy gyöngyszemet adott ki csendben egy különös, de tehetséges magyar együttes, a Band of Gypsys Reincarnation Randy Brecker vendégtrombitással, a szívből jövő "40 Years After" címmel.
A Halper László gitáros vezette zenekar sikerrel értelmezi újra Hendrix néhány klasszikusát, megragadva közben az ő misztikumát, és valami frisset is nyújtva. Ennek nyitja mindenekelőtt Halper játékában keresendő - pszichedelikus riffek, borostyántónusú futamok az önfeledtség és az önfegyelem tökéletes elegyével. Ez egyben a zenekar szilárd alapja is - biztos zenei tudás, finom elektronikus effektek és e szeretett dallamok újra feltalálásának bátorsága különbözteti meg e kiadványt a többi megemlékezéstől.
Az anyag süt, de ugyanakkor hűvösen dallamos is; mire az "If Six Was Nine" klasszikus riffje beindul, Brecker veterán trombitája tripla szvingtempóra szárnyal, s újabb csodákkal járul ehhez Lukács Miklós cimbalmozása és Halper invenciózus játéka. A páratlan "Purple Haze" sohasem szólt még ilyen bársonyosan, ahogy a zenekar lassít a tempón, de a lényeget érintetlenül hagyja; Halper a tiszta hangból meleg torzításba megy át, magabiztosan szórva különféle effekteket. Hendrix felejthetetlen "Hey Joe"-ja teljesen egyéni hangot kap mézédes bevezetővel, mielőtt feltekernék az erősítőket. A "Who Knows" ezúttal is kőhideg groove, és itt kap egy kis régivágású R&B lüktetést, még Miles Davistől is idézve pár sort.
Chopin "E-moll prelüd"-je nem idevalónak tűnik egészen addig, amíg ugyanezek az akkordok nem tűnnek fel a "Medley: Little Wing / Third Stone From The Sun (Pt 1) elején. Ez az átgondoltság és empátia teszi a "40 Years After"-t illő és kiemelkedő tisztelgéssé minden idők egyik legnagyobb muzsikusa előtt.
Eredeti cikk: allaboutjazz.com: 40 years after
nol.hu: Romásan, dzsesszesen, hendrixesen
fono.hu: Három új lemez: Band of Gypsys Reincarnation, Tűz Lángja, Lamm Dávid
fidelio.hu: Halperék Hendrix-zenekara
A Downbeat magazin kritikája:
Band of Gypsys Reincarnation: 40 Years After (Inter-You Kft 01)
Ahogy a zenekar belekezd Jimi Hendrix "If Six Was Nine"-jába, a hallgató azt gondolja: "Nahát, Hendrix zenéje tényleg jazzre termett." Ahogy a dal egy kvázi-latin darabba fordul, majd szvingbe megy át jazzakkordokkal, egy kicsivel már kevésbé hiányoljuk az eredetit. Ugyanez mondható el a Band of Gypsys Reincarnation "Manic Depression"-jéről is, amely felismerhető, mégis egyedi ízzel van átitatva. Az ő változatuk - e klasszikus darab rockkontúrjai között - igazi jazzvalcerré válik. Halper László zenekarvezető kötődése a rock és a jazz energiáihoz - időnként Jean-Paul Bourelly vad expresszivitására emlékeztetve - teljes egészében megmutatkozik a "Voodoo Chile" dervisszilajságú, szvinges újraértelmezésében. És ahogy a wah-wahot hipnotikus erővel használja, emlékeztet az eredetire anélkül, hogy utánzás lenne.
Halper túlnyomórészt magyarokból álló zenekara - az ő szavaival - "hidat teremt Jimi Hendrix zenei világa, a magyar cigányok által játszott jazz és a hagyományos cigány zene között". Halpernek sikerült bevonnia Randy Brecker amerikai trombitás különös mixtúráját négy számba és Tátrai Tibor gitáros játékát egy igen funkos, kellemesen lüktető "Purple Haze"-be. Ugyancsak egy számban hallható egy 2004-es koncertről a néhai basszusos-énekes Jackie Orszáczky, a groove-boxos Kosztyu Zsolt és az ütős Paczkó János, akik segítenek a "Crosstown Traffic" újrateremtésében. És ha ez még nem lenne elég, Halper beiktat egy kis Chopint is az "E-moll prelüd" gitárparafrázisával.
Az alapzenekarban radikális és ihletett választás a cimbalmos Lukács Miklós személye, akinek szólói vadak és szívbéliek, akár a "Fire" egy szintén funkos változatába száll be, akár a "Voodoo Chile"-hoz ad földöntúli színeket. Brecker Freddie Hubbard-ízű szólója a "Fire"-ben megerősít abban, hogy még a trombita is adhat hozzá Hendrix zenéjéhez. Kőszegi Imre dobos olyan soundot hoz, amely távol áll Mitch Mitchellétől vagy Buddy Milesétól, de a beatje, vibrálása viszi a zenekar hangzását és lüktetését, amely egyértelműen inkább jazz, mint rock.
Köszegi Imre 1963-ban a Bartók Béla Konzervatórium dobszakán végzett, majd Pege Aladár együttesével játszott. 1975-ben indult el első saját együttesével, a Kőszegi Rhythm and Brass-szal. 1980-ban megalapította nemzetközi együttesét Jack Gregg amerikai basszista, Zbigniev Namyslowski lengyel szaxofonista és Gárdonyi László magyar zongorista társaságában. 1980-ban emellett együtt játszott a Super Trióval és a 24 tagú Creative Art Ensemble-lel is.
Pályafutása során olyan neves előadókkal játszott együtt, mint Larry Coryell, Steve Grossman, Birelli Lagrene, Trilok Gurtu, Teddy Wilson és Frank Zappa.
Kiemelkedő művészi teljesítményéért megkapta a Lyra-díjat, az eMeRTon-díjat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Több mint 150 lemezen működött közre.
Oláh Péter bögös, basszusgitáros, aki klasszikus zenei képzést kapott, de érdeklődése korán a jazz felé fordult. Alapító tagja a Trio Acoustic zenekarnak. Első lemezét tizennyolc évesen rögzítette, ezt több mint egy tucat további felvétel követte. Tagja a Cornelio Tutu Bandnek és a Mio Matsuda Groupnak is. Számos országban zenélt, többek között Deseő Csaba, Tony Lakatos, Hisao Fukushima és Teraya san kísérőjeként. Kiváló technikai adottságai és muzikalitása révén a magyar jazzélet egyik legkiválóbb bőgőse. A Bágyi Balázs Quartet mellett számos zenekarban játszik.
Lukács Miklós 1977-ben született Törökszentmiklóson. Édesapja szintén cimbalmos, édesanyja tíz évig hegedült. Zenei tanulmányait a Tóth Aladár Zeneiskolában kezdte, Szakály Ágnes keze alatt. Kilencévesen a Rácz Aladár Cimbalomverseny serdülő korcsoportjában már második helyezést ért el. 1990-ben került sor első külföldi fellépésére: Brüsszelben az UNICEF szervezésében adott szólókoncertet. 1991-től 1995-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol ugyancsak Szakály Ágnes volt a tanára. A dzsessz - s azon belül főleg az improvizáció - iránti érdeklődése akkoriban kezdett kibontakozni. A szakközépiskola elvégzése után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, 1999-ben diplomázott. A főiskolán G. Szeverényi Ilona irányításával képezte magát.
Főiskolai tanulmányait követően - a klasszikus zene mellett - többféle zenei műfajba is belemerült, elsősorban a dzsesszbe és az etnozenékbe. A mai napig számos ilyen formáció - többek közt a Kvartett B, a Borbély Műhely, Lovász Irén, a Tűzkő Csaba Septett, az East Side Jazz Company, a Dresch Mihály Quartet s az Improvokation - volt vagy jelenlegi tagja, illetve állandó vendége.
Fekete István jazztrombitás a 70-es években tűnt föl a Kis Rákfogó együtes tagjaként. Azóta a magyar jazzélet egyik legsokszínübb, és legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa.